A kezdetek...

2013. decemberében kis családommal felmértük a januári sítábor technikai feltételeit. Mivel kislányunk 7 éves volt, minden esély meg volt arra, hogy a síruházatát kinője. Ennek ellenére megrökönyödéssel vettem észre, hogy én „nőttem” ki a nadrágot. Sebaj, gyorsan megnéztem az akkori kínálatot és rövid tájékozódás után megállapítottam, hogy vásárlás az nem lesz.

Ekkor kezdődött a történetem, és ekkor léptem a nulladik fázisba.

0.0. Megtalálni azt az igazi okot, amiért fogyni kell! Nekem is voltak elméleteim a nehéz csontozatról, a „víztől is hízom”, „bármit eszem azonnal meglátszik rajtam”, de az a fajta felháborodás, amit akkor éreztem, nagyot lendített. Felháborító volt, hogy a legolcsóbb sínadrág is 16 ezer forint volt.

0.1.  A sítábor kezdetéig bő egy hónap állt rendelkezésemre, hogy a hiányzó 8 centimétert ledolgozzam és a sínadrág ügyet magam mögé utasítsam. Megkérdeztem googli barátomat, mi a véleménye, mit lehet tenni. Akkor kezdtem bele és azóta is folytatom azt az életvitelt, ami a változásokat okozta:

- belefértem a sínadrágomba

- elmúlt a gyomorsav túltengésem, nem kellett a refluxra használatos gyógyszereket szednem

- könnyebb lettem először 12, majd még 10 kilóval, amit már azért mindenki észrevett rajtam

- lassan beleférek azokba a vitorlázó repülőgépekbe, amelyekkel repülni szeretnék.

1.0 Lefogyni könnyű, csak nem kell enni és szenet kell fejteni. Akinek egyik sem tetszik, annak komolyabban foglalkozni kell a tárggyal. Nekem sem volt egyszerű, de a bonyolultabbnak az eredmények megtartása tűnt. Hát az sem volt bonyolult. Mivel a kedvenceimet ehettem, nem kellett a mennyiségre figyelni, nincs gondom a megőrzéssel.

Ha folytatni akarom a sorszámokat és a „változat/hónap” logikát követem, akkor most az 1.09 verziónál tartok. 104 kilósan, és boldogan.

2.0 És akkor jön az a fránya BMI, de erről a következőkben írok...